Összegzés: Blood-C

A Blood - The Last Vampire történet Clamp-féle újraálmodásáról már az első részek után se gondoltam túl sok pozitívat, de akkor még nem tudtam, hogy a nyögvenyelős kezdés nem csupán kezdés, de az egész sorozat elég nehézkes lesz.

Kisaragi Saya, édesapjával egy Isten háta mögötti vidéki templom gondozásával foglalkozik. Esetenként azért néhány furcsa lény is felbukkan a környéken, hogy csak úgy embereket egyen. Nos, Saya ezen lények elpusztításával foglalatoskodik apja hathatós közreműködésével. Kb. ennyi lenne a történet, mert tíz rész alatt ettől több nem sűrűn történik. Persze azért a szörnyek az összes osztálytársat szép lassan felfalják, de a nézőnek szinte magának kell összerakni a történet apró darabkáit.

A Vér-C több szempontból sem lett telitalálat. Ugyanis az egyszerű történetet a készítők gyakori henteléssel és vérzuhannyal párosítják. Természetesen ettől egy szemet sem lett jobb a sorozat, de legalább a vérpistikék megkapják a saját adagjukat (mert nem kérdés, hogy ezt a mészárlást sokan nagyon jónak fogják találni.) Bizonyos szempontból igazuk is van, mert a Blood-C-ben a leszámolást mesteri brutalitásra fejlesztették, főleg az utolsó részben. Sokáig a mészárlásokkal sincs különösebb gond, mert a szörnyeket, a régi korok gyermekeit is elég jól meganimálták, viszont az utolsó részben megjelenő vérnyuszik több, mint röhejesek. Persze az addig totál kihaltnak ábrázolt falu is megtelik élettel a végső kivégzésre. No comment.

Főszereplőnk, Saya elég vonzó, nem úgy mint a Blood+-ban. Meganekko karakterünk egyben naiva is, sőt, karddal hentelve valamennyi tinifiú legfőbb álmává lép elő. (Jár mellé kötelezően rövid egyenszoknya is, de a bugyija sohasem villan elő. :)) Szépségével (vagy inkább aranyosságával) együtt sajnos idegesítően ostoba és naív is, eszébe sem jut kételkedni, miután naponta gyilkol le egy halom szörnyet. Másnap azért vidáman indul iskolába, mintha mi sem történt volna. Itt lépnek képbe a többiek, ugyanis a sorozatban senki sem az, aminek látszik. (A végletekig gondoskodó és apáskodó Fumito sem dugni akar vele, bármennyire is úgy tűnik. Khmm.. ;D) Persze a végére nagyjából összerakhatjuk, kik is lehetnek a főpatkányok, de a sztori így tartogat még meglepetéseket. De lezárásnak sem kapunk teljes képet, mert lesz még egy egész estés mozi is. Szerintem egy sokrészes sorozat egy epizódját lezárni az események közepén nem bűn, hogy tovább csigázzák a nézőt, viszont egy sorozatot ennyire lezáratlanul befejezni, égbe kiáltó hülyeség. Szóval a gyengécske, de vérengzésben bővelkedő történetünk mellé nem  kapunk méltó lezárást, még várhatunk legalább egy-másfél évet a mozifilmig (amit egyébként a japán kulturális minisztérium is fog támogatni).

Aranyos, de hülye.

Jó-jó, persze itt lesz a mozi, de én akkor is nagyon befejezetlennek és kiábrándítónak érzem a sorozatot. Több következetlenség van: az előbb említett üres falu vs. vérengzés, Saya agymosása, mindenki állandóan az iskolai (egyébként agybeteg divatbemutatók kreálmányait idéző) egyenruhában szaladgál nappal-éjszaka, stb. Mint írtam, a vérnyuszis befejezés is (hogy stílusos legyek) vér ciki, ráadásul az utolsó rész végletekig túlfeszített kínzási és leszámolási módjai, azért egészséges gondolkodású embernek már egy kicsit sok. Ráadásul valamikor volt cenzúra, valamikor meg nem - ez részenként változott. De még így is csak öncélú, brutális hentelés az egész.

A grafikával viszont nem volt baj, végig elsőosztályú, de a történetnek magában sem előzménye, sem lezárása nincs. Úgy éreztem, hogy kaptunk egy kis darabot, ami csak úgy lóg a levegőben. Így is csak egy-két perces kis morzsát kapunk, hogy mire volt jó ez az egész. Ennek ellenére én továbbra sem értem, minek kellett ez a sorozat. De már csak azért is megnézem a mozifilmet. :D
Értékelés: 2.5/5.